KÜLPOLITIKA

Mivel, szűkös forrásaink miatt, az energiaellátásunk nem önálló, ezért külpolitikánknak azt kell tükröznie, hogy valahogy igyekezzük viszonozni a külföldről kapott energiaforrásokat; külpolitikánkban a kulcsszó a szolgálat kell, hogy legyen; hogy azt keressük, hogyan lehet más nemzeteket szolgálni - ami nem kiszolgálást, hanem szolgálatot jelent. Azt kell üzennünk külföldre, hogy készen állunk a nemzetek szolgálatára.

A szolgálatnak teljesen téves értelmezése az, hogy a szolgálat lealacsonyít. A szolgálat felemel. A külföldi nemzeteket nem kiszolgálni, hanem szolgálnunk kell. A szolgálat a saját képességek felvállalását jelenti, mások javára; azt adni, ami nekünk van, és másnak nincs. Mert ahogy mi szorulunk külföldi erőforrásokra, ugyanúgy külföldnek is vannak hiányai, amit viszont mi tudunk a legjobban - vagy esetleg, csakis mi tudunk - kielégíteni.

Egyéni, és nemzeti szinten is, a szolgáló ember: érett, és teljes ember; a szolgáló ember teljes és harmonikus létformában él, melyben tisztában van saját feladataival és saját korlátaival is: az erőszakos öngörcs, önállósodás helyett, önnön magát a másik ember tekintetében is hagyja felismerni, és csakis evvel együtt képes meghatározni magát.